Feliratkozom
Eseménynaptár
Tmogatink
Rendelés
Fórum
Görgetés lassítása
Görgetés gyorsítása

[basszusgitár, vokál]

Budapesten születtem, 1966 február 12-én 23 óra 33 perckor, a Sport Kórházban.
A Duna mellett nőttem fel Rómaifürdőn, ami akkoriban leginkább egy kis faluhoz hasonlított. A kis „falu” tán egyetlen gitártulajdonosa pont a mi házunk pincéjében lakott, és a nővérem szorgosan tanulta tőle a popzenében használatos akkordokat. Ezidőtájt én úgy gondoltam, hogy inkább dobos leszek (ekkor kb. 5 éves lehettem), mivel a gitár ormótlanul nagynak tünt, a tesóm mindig elzárta előlem és a mozgáskényszeremet is jobban kielégítette a párnák fakanállal való ádáz püffölése.
A családban mindenki szerette a zenét. Édesapám – állítólag - kitűnően harmonikázott, testvérem – állítólag – tehetségesen zongorázott, gitározott, de mivel mindketten idő előtt abbahagyták ezen tevékenységüket, kellő motiváció hiányában én is visszaraktam a fakanalakat a zöld-sárga kredenc fiókjába. Maradt a zene hallgatása. Mivel a magnó a nővéremé volt (szalagos, majd kazettás is), az ő zenei ízlése volt az enyém is. Amikor nekem is lett külön magnóm - és persze külön szobám is -, nekem is lett saját zenei ízlésem.

Középiskolában újra előtört belőlem a dobos, de még mielőtt baj lett volna a dologból, a barátaim megtanítottak basszusgitározni néhány dalt és a dobos egy nálam sokkal tehetségesebb ifjú lett. Amikor ők már nem vállalták tovább a tanítást, felkerestem a város legjobb gitároktatóját és minden ösztöndíjamat nála költöttem el szombat délelőttönként. Négy–öt éven keresztül amatőr zenekarokkal, rengeteg klubban, mindenféle zenét játszottam. Azután másfél év szünet - katonaság.

A kis kényszerpihenő után újra klubok, saját zenekar alapítása, demók készítése következett, majd 1988-ban egy méltán népszerű sztárzenekar felkérésére – a biztos megélhetés reményében – otthagytam a munkahelyemet és részt vettem éppen aktuális turnéjukon.
Mivel imádtam zenélni és a profi zenésztársak elhitették velem, hogy tehetséges vagyok, úgy döntöttem zenész maradok.

Minden helyzetben megpróbálok jól játszani és jól érezni magam, még akkor is amikor tudom, hogy az adott produkcióval nem fogok büszkélkedni az önéletrajzomban. Azzal viszont még sokáig szeretnék büszkélkedni, hogy abban a zenekarban játszom, amelynek honlapján ezeket a sorokat olvashatjátok!

Köszi zenekar, köszi közönség!

Gijo